A Kreatív Tanulás és Oktatás alapítvány középpontjában a kreatív szakemberek és iskolák közötti hosszú távú kapcsolat áll. A különféle művészeti) területekről érkező szakemberek segítségével a diákok más típusú tudást és képességeket sajátítanak el. A művészek újszerű elvárásokat fogalmaznak meg, ami egyértelműen kihívást jelent a diákok számára. De nemcsak a gyerekek tanulnak és zökkennek ki a napi rutinból az ilyen típusú tanulási folyamat során, hanem az iskolák is.

2002 és 2011 között csak Nagy-Britanniában több mint 1 millió diák és 90 000 tanár vett részt a programban, amely 8000 sikeres projektet eredményezett több mint 5000 oktatási intézményben. A Nagy-Britanniában észlelhető sikerek után jelenleg több országban is alkalmazzák a módszert. Norvégia, Pakisztán és Németország kísérleti projektjei mellett Litvániában ma már az országos oktatási fejlesztések részét képezi a program.

• Különböző tárgyak használata – mindennapi, személyes tárgyak használata, bemutatása (úgy, hogy azok különleges figyelmet
• kapnak); új, speciális használati tárgyak létrehozása.
• Térhasználat – a tradicionális osztálytermi közeg meghaladása, műtermek, helyi közösségek, helyi terek és a közterek különféle használata.
• Hajlandóság a sokoldalú munkára – egész iskolát bevonó vízió, események, ambíciózus programok.
• Események szervezése – performanszok, kiállítások, speciális események, ünneplések, elismerések.
• „A mi történetünk” – érdeklődés a helyi történetek iránt, a tudás forrása otthon és az iskolákban, fordítás, újragondolás (események, történetek, karakterek).
• Én mint a tanulás forrása – a kreatív szakemberek megosztják történeteiket (KSZ-identitás és saját gyakorlataik).
• Ruházat – a művészek inkább informálisan öltözködnek, speciális ruházat, karakter-ruházat (dráma).
• Testhasználat – több mozgás, értelmező testhasználat; a fizikai képességek fejlesztése és a többi testtel való kooperáció.
• Osztálytermi beszélgetés – osztálytermi beszélgetések több típusa, ami eltér a hagyományos tanár-diák párbeszédtől, pl. más a hangnem, a stílus (személyes, anekdotázó). A KSZ-ek nem feltétlenül neveznek meg tanulási kimeneteket, sokkal inkább a „dolog értelmezése” a lényeg számukra.
• Inklúzió – a KSZ-ek úgy gondolják, hogy mindenkinek részt kellene vennie.
• Osztály mint közösség – tanítás az osztálynak, kollektív alkotás, teljesítmény és megosztás az egyéni feladatok és verseny helyett.
• Viselkedés-menedzsment – a diákok elköteleződésére támaszkodás, a tanárokkal más módszerek.
• Rutin alkalmazása
• Idő és tér – élénkség, de közben nyugodtság.
• A kihívás jellege az órákon – a KSZ foglalkozások elég nyitottak.
• Kihívást jelenthetnek a nehezen elérhető gyerekek, akik a kemény munka során mégis bevonhatókká válnak.
• Társadalmi elköteleződés kiépítése – az osztályon belül, de a tágabb közösségben is, az iskola számára új kreatív kapcsolatok keresése.
• Abszurd és szürreális – néhány KSZ inkább játékos, különc, hogy egy picit megzavarja az iskola hagyományos gondolkodásmódját és bevett gyakorlatait.